Jelenlegi hely

Öröm vagy üröm? - kezdődik az iskola

A változás mindenki életében izgalmat jelent. Örömteli várakozást, vagy az újtól, az ismeretlentől való szorongást, esetleg félelmet. Nincs ez másként gyermekeink életében sem.

A régi ismert közösségtől történő elszakadás és egy titkokkal teli, új életformához való alkalmazkodás ugyanúgy előidézhet szorongást, vagy épp magabiztosságot. A mi feladatunk, hogy átsegítsük gyermekünket ezen az átmeneti időszakon.

Nem is gondolnánk, hogy ezzel a néhány egyszerű szülői trükkel milyen sokat tehetünk!

  • Meséljünk minél többet a saját gyermekkorunkról! Az iskolánkról, a tanító néninkről, az iskolai barátságokról csínytevésekről.
  • Tegyük az iskolai eszközök vásárlását egy jó, közös programmá! Ne csak egy kötelező letudnivaló legyen, hanem válasszuk ki együtt a szükséges iskolai eszközöket, füzeteket, engedjük, hogy válogasson a gyerkőc. 
  • Ha megvannak a tanszerek: a füzet és a könyv bekötése is egy szuper iskolára hangoló feladat!
  • Mindeközben sokat lehet beszélgetni! Számtalan, a gyermek által feltett kérdésekre válaszolni, eloszlatni a gyermek számára problémát jelentő kérdéseket.
  • Alapszabály, hogy ezeket a kérdéseket, problémákat soha ne kezeljük le, vegyük nagyon komolyan, hiszen számunkra a tapasztalatainkból, tudásunkból adódóan nem probléma az, amely gyerekeink számára bizonytalanság érzését kelti. 

Képzeljük magunkat gyermekeink helyébe: húszegynéhány egykorú, anyja-apja kezét szorító kicsi nebuló egy osztályban...

És ha azt gondoljuk, a kamaszok szerencsére mindezen már túl vannak, tévedünk. Számukra a félelem érzet másra koncentrálódik az első napokban. A fő kérdés náluk: az osztály hierarchikus sorrendjébe vajon hogyan illeszkedem én? Milyen pozíciót szerzek, és tartok meg?

Nekünk szülőknek soha nem szűnő feladatunk biztosítani gyerekeinket együttgondolkodásunkról, feltétlen szeretetünkről, segítségünkről. Arról, hogy bárhogy is alakul, az otthon mindig menedéket jelent.

Iskolára hangolás? Igen!

A kisiskolásokat bizony célszerű a tanítás kezdete előtt egy-két héttel visszaszoktatni a napi rutinba. A reggeli felkelés, az étkezések, a vacsora, a fürdés, főleg az esti lefekvés időpontja egyre jobban közelítsen, majd érje el a majdani szorgalmi időszak alatti rendszert. Nem árt, ha a ruhákat is időben együtt átnézzük. Mit nőtt ki a gyerek, mit kell pótolni? Más a viselt ruha stílusa az iskolában, mint a kötetlen nyári szünetben. Talán nem leszünk népszerűek ezzel, de legyünk következetesek, tegyük félre az iskolai stílustól idegen ruhákat, állítsuk össze a divatos, a gyerek ízlésének megfelelő, ám visszafogottabb iskolai öltözéket, segítve ezzel a közösséghez tartozás érzését, a beilleszkedést.

Újra "munkában"

Végezetül három únásig ismételt, de rettentően fontos dolog a tanítási időre. Én sem állom meg, hogy ne szóljak róluk, mert pedagógusként sokszor szembesülök ezekkel, illetve ezek hiányával.

1. Reggeli

 Legyen gyermekünk kisiskolás vagy kamasz, reggeli nélkül lehetőség szerint ne engedjük iskolába. A reggeli a fontos étkezések egyike, még is vannak gyermekek, akik képtelenek korán reggel enni. Ennek lehet oka a rossz szokás vagy az időhiány is. Egy meleg tea, kávé, kakaó, kis müzli joghurttal, néhány szem gyümölccsel nem vesz el sok időt a készülődéstől, de jó energiaforrás a nap indításához.

2. Kérdezni, figyelni, beszélgetni

Korra, nemre való tekintet nélkül, a tanítási nap végén beszélgessünk el gyermekünkkel a nap eseményeiről, arról, hogy mi foglalkoztatja őt épp. Segítjük ezzel a kisebb - nagyobb konfliktusok feldolgozását. A kicsik eleinte biztos, hogy szívesen mesélnek majd, a kamaszok viszont zárkózottabbak, érzékenyebbek, nehezebben közelíthetők meg. De ne hagyjuk annyiban! Figyeljünk rá, hallgassuk meg, ne faggassuk, de legyen egy folytonos kommunikáció közöttünk. Elengedhetetlen, hogy szóra bírjuk a látszólag mégoly flegma, elutasító kamaszunkat is, és megismerjük az újonnan szerveződő közösségét, amelyben éli a mindennapjait, a lelkét terhelő problémit, kérdéseit, kétségeit.

3. Megtanítani tanulni

A tanulás folyamatának elsajátítása fejlődés-lélektani szempontból kiemelkedően fontos, hiszen folyamatosan fejődik a gyerekek lényeglátása, rendszerező készsége, bővül érdeklődési körük, amelyek együttesen könnyebbé teszi eligazodásukat a világban. A tanulás tanulása azonban nem egyformán könnyű mindenki számára, viszont hihetetlenül fontos. Segítsük gyermekünket e fontos folyamat elsajátításában, amelyben, sok-sok türelemre, szeretetre lesz szüksége.

Jó módszer például, ha a gyermek a megtanult leckét először nekünk, majd idővel a plüssmackójánaknak vagy saját tükörképének mondja el. Talán kicsit túlzásnak tűnik, de hidd el, a hangos beszéd technikája az egyik legjobb módszer, segtségével azonnal kiütközik, ha hiányos a tudás. És ami nagyon fontos: Ha nem boldogul a gyerek a tanulással, ne ess kétségbe! Kérj szakembertől segítséget, aki az elején helyére teszi a hiányosságokat, megtanít egy-két egyszerűen alkalmazható tanulási technikát, így nem halmozódik fel a tanulatlan lecke. 

Egy szó, mint száz: az iskola szülő, gyermek számára egyaránt izgalmat jelent, komoly feladatok elé állítva mindenkit. De soha ne felejtsük el, hogy rajtunk, szülőkön is sok múlik, hogyan éli meg gyermekünk a diákéveket, mennyire lesz számára öröm, vagy nyűg a tanulás, az iskolai élet.

Pammer Stella
pedagógus, coach

- Budapestimami -

Partnereink