Jelenlegi hely

Dalok és mondókák bűvöletében – sosem tudod elég korán kezdeni

Hat hónapos volt a kislányom, amikor ujjacskáit felém emelte és mutogatni kezdte az „Így ketyeg az óra tik-tak jár” kezdetű mondókát. Nem tanítottam neki, csak mondtam, mutogattam, énekeltem, mert felkeltette az érdeklődését és nézett rám a gyönyörű szemeivel.


kép forrás: Freepik

Mikor a pocakomban volt rengeteg dalt hallgattam, hiszen amikor vártam, akkor készülgettem első önálló gyermekműsoromra. Válogattam a verseket, mondókákat gyűjtögettem, dalolgattam őket friss-ropogós dallamokkal. Ezekre a dalokra mindig megnyugodott, nemcsak a pocakomban, hanem miután megszületett. Ezért írok a dalolásról, a mondókákról, azokról a varázslatos pillanatokról – melyek sokszor hosszúra nyúltak – mert nem tudtam betelni a babám figyelmével, ő pedig nem tudott betelni a hangommal. Ahányszor elcsendesedtem, rúgkapálásba, gügyögésbe kezdett, ha pedig újra rázendítettem elhallgatott és figyelt. Aztán  ha mókás hangokat adtam ki, vagy vicces arcokat vágtam kacagott. Ha csak halk hangon beszéltem hozzá, gyönyörködött bennem. Soha, senki nem gyönyörködött bennem úgy, mint a kisbabám. Annyira boldog voltam, és büszke, a szívem túlcsordult szeretettel és egyre több és több mondókát tanultam meg, hogy minél inkább elnyerjem a tetszését, örömet szerezzek neki.

De miben is áll a mondóka varázsa? Mi az, ami ennyire elbűvöli a pici gyermeket?

Amikor a szülő gyermekével mondókázásba fog, teljes figyelmét ráfordítja, követi minden mozdulatát, a kettejük közötti kapcsolat erősödik, elmélyül. Sokszor egyáltalán nem is érzékeljük a külvilágot, csak mi ketten (esetleg többen) vagyunk, ráhangolódunk egymásra, figyelmünk elmozdíthatatlan, megzavarhatatlan. A mondókák, dalocskák lehetőséget adnak az első sikerélmények megszerzésére a gyermek részéről, a dicséretre, a megerősítésre a szülő részéről. Már újszülött korában a dalok mellé mozgásos mondókákat csempésztem a hétköznapokba, a fürdéshez, a játékhoz, csiklandozók, mutogatós versikék, később höcögtetők, lovagoltatók, hintáztatók, az elmaradhatatlan altatók, nyolc hónapos kortól az esti mesék. A kislányom egy éves korára már az addig tanult 50-60 mondóka teljes mozdulatvilágát ismerte és egyre kifinomultabban utánozta, újra és újra ismételte nagy örömmel, sikerélménnyel a tekintetében.

Másfél éves volt, amikor igazán meglepett. Kezébe fogta a százszor olvasott mesekönyvet, a Csúnya kislányt, és folyékonyan „felolvasta”. Persze nem olvasott, de pontosan visszaadta a szöveget, szinte teljesen tiszta, folyékony beszéddel. Aztán sorra jöttek az elmúlt másfél év mondókái, dalai, versei, meséi. Kivétel nélkül az összeset tudta, pontos szöveggel, mozgással és mérhetetlenül boldogan tapsolta meg magát, hogy milyen ügyes. Számára sem az olvasás, a szótagolás, az írás, sem a matematika, egészében a tanulás nem okozott gondot ezidáig (ma már 16 éves, francia-magyar kéttannyelvű gimnáziumban folytatta tanulmányait) Mély meggyőződésem, hogy ez a rengeteg mondókának, dalolásnak, együtt töltött önfeledt, játékos időnek köszönhető.


Kép forrása: Freepik

Mi a helyzet, ha a gyermek fejlődése lassabb?

Mondókázás során a beszédindítást segítjük, a szókincset bővítjük, az anyanyelvi készségeket fejlesztjük. Megkésett beszédfejlődés esetén is hasznos, hiszen magával ragadja a gyermeket, törekszik a szavak kimondására, a mozgás tökéletesítésére. Kellő ismétléssel és bíztatással rövid időn belül szép eredményeket érhetünk el a beszédfejlődés területén is. A mozgáskoordináció fejlesztése babáknál szinte észrevétlenül történik, hiszen napról – napra ügyesebben utánozza a szülőt, a bíztatás, megerősítés hatására. Tehát az, hogy gyermekünk ép vagy esetleg speciális nevelési igényű, mutat- e bármely területen lemaradást, nem befolyásolja azt a tényt, hogy mondókázásra, dalolgatásra szükség van az egyénenként eltérő, de mindenképpen kívánatos fejlődéshez.

Írta: Tamás Éva, a Játéktár tanoda megálmodója, a Tamás Éva Játéktára zenekar énekes-frontembere, színész, gyógypedagógus - Pécs

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Péntek 13.: A szerencsétlen nap, ami valójában a női energia ünnepe

Péntek 13.: A szerencsétlen nap, ami valójában a női energia ünnepe

A péntek 13 sokakban még ma is óvatos kíváncsiságot vagy akár szorongást kelt. Mintha egy különös, sűrű energia lengené körbe ezt a napot — és talán valóban így van, csak éppen nem úgy, ahogy a modern babona sugallja.
Böjt és női ciklus: hogyan böjtöljünk úgy, hogy ne terheljük túl a testet?

Böjt és női ciklus: hogyan böjtöljünk úgy, hogy ne terheljük túl a testet?

A böjt fogalma sokakban éles megvonást, szigorú szabályokat és külső elvárásokat idéz fel. Régi idők öröksége, amikor a test „fegyelmezése” még erénynek számított. A női test azonban sosem ebben a logikában működött. A női test nem sík, nem egyenletes, nem egyféleképpen reagáló rendszer. Hullámzó, áramló, ciklikus. Változik, finomodik, jelez, kér. Éppen ezért a böjt — ha valóban jót akarunk vele — nem válhat uniformizált szabályrendszerré. Csak akkor működik, ha figyelembe veszi a ciklusunkat, mert a női test más-más szakaszokban mást kíván, másképp terhelhető, másképp reagál a megvonásokra.
Szerencsés vagy szerencsétlen? Miért péntek és 13?

Szerencsés vagy szerencsétlen? Miért péntek és 13?

Lehet balszerencsés vagy a legszerencsésebb szám, attól függ, honnan nézzük. A világ egyik legismertebb babonája, de hogyan lett az?
Családi lelassulás: hogyan tegyük békéssé az estéket?

Családi lelassulás: hogyan tegyük békéssé az estéket?

Az esti órák határozzák meg a másnap hangulatát. Ha kapkodással, képernyővel és feszültséggel zárul a nap, az alvás is nyugtalanabb lesz. Ha viszont kiszámítható, szeretetteljes ritmusban érkezik meg az este, az egész család nyugodtabban pihen. A jó hír: a közös alvási rutin nem bonyolult. Nem tökéletesség kell hozzá, hanem következetesség.

Partnereink

Ugrás az oldal tetejére