Apavilág

Szükség van az apákra! Mindenki jól jár, ha visszacsempésszük őket a családokba. De hogyan? Erről szól Léder László új könyve, ami izgalmas olvasmány, a humort sem nélkülözi. Hallottatok már apátlan társadalomról, apabarát várandósságról, vagy az apa-kánaánról? A könyv sok előítélettel és tabuval is leszámol. Például ezekkel:

Ezek a képek is bizonyítják, hogy komoly családfők sokszor mennyi mindent megtesznek a gyerekeik kedvéért. Mert apával lenni jó!

Vitathatatlan, hogy manapság már a férfiak is kiveszik a szerepüket családi életből. Vannak apák, akik imádják, ha nagy a zaj, ha pörgés van náluk, ha nem kell a szomszédba menni, hogy meglegyen a focicsapat. Bár nem könnyű nagycsaládos apának lenni, ugyanakkor hatalmas büszkeség tölti el azokat az apákat, akiknek négy, vagy annál több gyermekük van.

„Menj még magasabbra!” – hallom a játszótéren, és persze azonnal tudom a hangból, hogy egy apuka bíztatja gyermekét erre. Az apák egészen más megnyilvánulásokkal fejezik ki szeretetüket, gondoskodásukat a gyermekük felé, és bár ugyanolyan egyértelműek ezek is, teljesen más üzenetet hordoznak magukban.

Tudtad, hogy június harmadik vasárnapján lesz Apák napja?

A korábban meghatározó nevelési elvet, a szigorúságot, a XXI. században a szeretetközpontúság, az odafigyelés és a tisztesség váltotta fel - derül ki egy magyar apák körében készült felmérésből. A modern családban az apák már nem tekintély, hanem szeretetelven működnek és párjukkal közösen hozzák meg a gyermekneveléssel kapcsolatos döntéseket. A válaszadók azt a tendenciát is megerősítették, hogy egyre több családban a férfiak maradnak otthon a gyerekekkel.

Azon kaptam magam, hogy egy horvátországi nyaralásról álmodozom, de mivel kisfiunk még csak 6 hetes, erre idén sajnos nem kerülhet sor. Már fel sem merül, hogy ne hármasban töltsük el a következő vakációt.

Hát igen. Ahogy megnézed a képet, a nyálmackó békésen és csendesen figyel téged, megbillenti szemből a jobb fülét, ami a teljes odaadás jele. És figyelmeztet engem: annyit hisztiztem az előző két írásban a munkáról, meg hogy milyen szörnyű nekem, hogy most azt hiszem kell valami pozitívat is írnom a dolgok állásáról.

“Peti vagyok, a mamám nagyon szeret. Csak néha rám szól, ezt nem szabad, azt nem szabad. Nini itt egy jó kis kanapé …”