Kezdjük azzal, hogy mi is az a biblioterápia?
Ha szó szerint kell definiálni, akkor szövegekkel való terápiát jelent. De a terápia szót én nem igazán szeretem, mert az elsősorban valamilyen gyógyítást takar, viszont itt nem a szó szoros értelmében vett gyógyítás történik, hanem inkább valamifajta kísérés, támogatás.
Miben tud támogatni?
A lelki egészség, a lelki egyensúly megtalálásában. Ahol lehet, én mindig elmondom, hogy az irodalomterápia nem egy újkeletű dolog, nem egy újfajta hóbort. (mosolyog) Egészen régi hagyományai vannak, gondoljunk például az Ezeregyéjszaka meséire. Régen, mikor még nem volt írásbeliség, a mindennapi élet része volt, hogy szövegeket meséltek egymásnak az emberek, abból nyertek információt a fiatalabbak a hétköznapi élethez, meg úgy általában mindenhez. Emellett azt már az ókori görögök is tudták, hogy “ép testben ép lélek”, és a gyógyítás nem csak annyi, hogy megműtünk, vagy eltávolítunk egy beteg részt az ember testéből, hanem a lélekkel is kell foglalkoznunk.
Szalai Lilla irodalomterapeuta
www.szalaililla.hu
Hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást?
Kétféle terápia létezik, csoportos és egyéni, de a lényeg mindkét esetben ugyanaz: egy közösen olvasott műről való beszélgetés. Amikor elkezdünk beszélni egy szövegről, ahány ember, annyiféle értelmezés, olvasat kerekedik ki belőle. Mindenki a saját aktuális problémáit hozza magával és azt is látja bele a szövegbe. A biblioterápia toleranciára is nevel: megtanít rá, hogy sokfajta vélemény lehet, ezek egyenrangúak, mindegyiknek lehet létjogosultsága. Segíti az önismeretet, és ami a terápiás hatást illeti: egy támogató, elfogadó közegben könnyebben meg tudunk nyílni egymás előtt. A szöveg alapján irányított beszélgetés segít abban, hogy tudatosítsuk a problémáinkat, szembe tudjunk nézni azokkal. A beszélgetés hozzásegít, hogy fel tudjunk tenni helyes kérdéseket, ami nagyon fontos ahhoz, hogy megtaláljuk a számunkra jó megoldásokat. És ami még nagyon jól működik itt, hogy szembesülünk azzal is, hogy másnak is vannak hasonló, vagy netán ugyanolyan problémái, mint nekünk. Ez ad egyfajta felszabadító érzést. Ahogy egyszer az egyik csoportban megfogalmazta valaki: “Tök jó, hogy nem én vagyok az egyedüli béna a világon!”
Annyiféle segítő foglakozás van már manapság: a coachingtól kezdve, a drámaterápián át a különböző önsegítő csoportos és egyéni tréningekig. Ezek mellett a biblioterápia mennyire ismert, és mennyire elismert módszer?
Szerencsére már egyre szélesebb körben ismerik itthon is az irodalomterápia módszerét. Maga a biblioterápia, mint tudományos módszer Amerikából indult az 1800-as évek elején, ott máig nagyon népszerű. Európában tőlünk nyugarta, például Finnországban is nagy hagyománya van. Először kórházakban alkalmazták azoknál a betegeknél, akik hosszabb ideig kényszerültek kórházi kezelésre. Nekik szerveztek olvasó köröket, ahol közösen beszélgethettek az olvasott műről és így, közvetve saját magukról. Nyílván ez már csak azért is jó dolog volt, mert addig se gondoltak a betegségükre, tehát volt egy fontos hangulatjavító szerepe. Emellett azt is észrevették, hogy nagyon hatékony személyiségfejlesztő eszközként is működik. Így kezdett egyre szélesebb körben terjedni. Magyarországon Oláh Andor, belgyógyász volt az az orvos, aki az 50-es, 60-as években egy-egy verssel bocsátotta haza a pácienseit, és a következő alkalommal a versről is beszélgetett velük, mert hitt abban, hogy a lélek gyógyítása a testet is gyógyítja. Őt tekinthetjük a biblioterápia egyik első hazai képviselőjének. A módszer igazán ismert csak az utóbbi 5-10 évben lett nálunk, viszont időközben olyannyira népszerű lett, hogy ma már van egyetemi szintű, másoddiplomás biblioterapeuta képzés is.
Helyettesítheti a hagyományos pszichoterápiát a biblioterápia?
Ez egy nehéz kérdés. Egymás mellett, egymás kiegészítőjeként egyértelműen jól tudnak működni, de problémától függően akár a pszichoterápia helyett is lehet alkalmazni az irodalomterápiát. Más mélységben és más intenzitással működnek. A pszichoterápia mindig egy hosszú folyamat, akár évekig, de minimum több hónapig tart, és ott mindig valami olyan elakadáson kell dolgozni, ami megnehezíti vagy akár el is lehetetleníti az ember hétköznapi életét. Mindig nagyon le kell ásni a mélyre, legtöbbször egész a gyerekkorig, hogy ezt az elakadást fel lehessen oldani. A biblioterápia ezzel szemben a hétköznapi életminőségedet tudja javítani. Jóval rövidebb idő alatt, gyakran anélkül, hogy a legmélyebb okokat kibogoznánk, tudunk segíteni, például ha valakinek önismereti, párkapcsolati problémái vannak, vagy az önbizalmával vannak gondjai.
Neked hogy jött az életedbe, hogy ezzel foglalkozz?
Sosem állt távol tőlem az irodalom, eredeti végzettségem magyar-olasz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár. Igaz, az élet kicsit elsodort egy egészen más irányba, egyetem után a pénzügyi szektorban helyezkedtem el, de az irodalom, a könyvek szeretete mindvégig elkísért. Egy idő után azt éreztem, hogy amit nap, mint nap csinálok, pénzkeresetnek kiváló, de valójában nem én vagyok. Így kezdtem el keresgélni, hogy milyen egyéb irányban tudnám képezni magam. A biblioterápia előtt kipróbáltam pár módszert, tanultam például coachingot is, de egyikben sem éreztem, hogy megtaláltam azt a valamit, ami teljesen az enyém. A biblioterápiával is ezalatt a keresgélő időszak alatt találkoztam. Elvégeztem a Pécsi Tudományegyetem másoddiplomás képzését, ezt követően elkezdtem csoportos és egyéni foglalkozásokat tartani, és ma már ez az a hivatás, ami mindennél jobban érdekel. Nagyon jó érzés látni és megtapasztalni, hogy ez a módszer tényleg működik, hatékony segítő eszköz.
A barátaid mit szólnak, hogy így a bölcsész diploma után, pénzügyi karrier mellett belekezdtél egy teljesen új hivatásba?
Nagyon érdeklődnek és támogatnak. Többen kérték már tőlem, hogy ajánljak nekik könyveket, előfordul, hogy megkeresnek proplémáikkal. Sokszor veszem észre, hogy már-már felruháznak orvosi, pszichológusi szerepkörrel. (nevet) Ami egyrészt nagyon jól esik, másrészt időnként nehéz ezt kezelni. Leginkább azt veszem észre, hogy ez mindenkit érdekel a környezetemben.
Nem titok, hogy én magam is kipróbáltam már az egyik csoportfoglalkozásodat, és most már elárulhatom, hogy nagyon sok segítséget adott egy régóta halogatott döntés meghozatalához. Kapsz ilyen pozitív visszajelzéseket mástól is?
Rengeteg pozitív megerősítést kapok. A legnagyobb elismerés, hogy aki járt már csoportomban, legtöbbször jelentkezik a következőre is, vagy kipróbálja az egyéni terápiát. Ez számomra önmagában is siker. Volt olyan, aki párkapcsolati problémák miatt jelentkezett a csoportba, és itt a terápia közben talált párra, akivel azóta is együtt van. Volt több hozzád hasonló visszajelzés, hogy valakit a döntéseiben tudott támogatni a terápia, de van olyan is, aki a közösség, az odafigyelés élményéért szereti a foglalkozásokat, és igazából nincs is más célja a terápiával. Minden csoportnál elmondom az első alkalommal, hogy itt tényleg annyit kap mindenki, amennyit a csoportmunkába beletesz. Igazi, látványos változás eddig mindig azoknál történt, akik komolyan odatették magukat. Mély és őszinte beszélgetést, önbizalmat és bizalmat, illetve inspiráló olvasmányélményt mindenki kap a terápiától, de természetesen ez sem egy önmagában ható varázsszer, hanem komoly önmagunkon végzett munka is szükséges ahhoz, hogy hatása legyen.
Milyen témákban tartasz csoportokat?
Igyekszem mindig megújulni a témákban is, és szerencsére ez egy kimeríthetetlen dolog. Vannak visszatérő témák, amikre nagy az igény és nem fér bele egy csoportba az összes érdeklődő. Ilyen például a párkapcsolat témája, vagy az önszeretet. A mostani csoportom a családi viszonyokról szól, és azt érzem, hogy ez szintén egy visszatérő téma lesz. A következő, október elején induló csoportom pedig az önismerettel foglalkozik majd.
Részletek a képre kattintva
Tartasz egyéni terápiákat is?
Igen, mindkettővel foglalkozom és mindkettőt egyformán szeretem. Összességében azt tapasztalom, hogy egyelőre a csoportterápia keresettebb. Mindkettőnél ugyanaz a cél, csak míg egy csoport esetén minden kicsit kötöttebb, van egy előre megszabott tematika, ami mentén haladunk, addig az egyéninél ténylegesen minden egyénfüggő, és így szerteágazóbb támákat érinthetünk.
Jellemzően kik járnak hozzád?
Inkább nők. (mosolyog) Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy kicsit ciki egy ilyen foglalkozásra férfiként eljárni. Talán a férfiakat sokszor úgy nevelték, hogy lányos dolog lelki problémákról túl sokat beszélni. (kacsint rám) Ezzel együtt jár egy-két férfi is a csoportjaimba. Korosztályt tekintve egészen tág a szórás, a 25-28 éves kortól az 50-55 évesig mindenféle korosztály érdeklődik, de a döntő többség 30-40 év közötti. Járt már pszichológus is a csoportomba, és azt veszem észre, hogy sokan keresik a csoportokat a segítő szakmákból is. Számukra az lehet a vonzó, hogy itt most őket hallgatják meg, rájuk figyelnek oda, és végre nem csak nekik kell másokat támogatniuk.
A szövegeket mindig te választod, vagy van beleszólása ebbe a csoportnak, egyénnek is?
Mindig én. Ez nem azért van, mert én ismerem a “legjobb” szövegeket , hanem mert fontos, hogy a terapeuta is jól tudjon kapcsolódni a választott szöveghez. A terapeuta személyiségétől is függ, hogy milyen szövegekkel tud jól dolgozni a csoport. Volt már rá példa, hogy kaptam én is ajánlást, hogy melyik szöveggel dolgozzunk a következő alkalommal, de őszintén szólva ez nem minden esetben tud működni. Nincsenek olyan univerzális szövegek, amik bárhol bevethetők. Egy szöveg egyén-, csoport-, és kontextus függően lesz jó. Bár látszólag úgy néz ki a dolog, hogy én hozok egy szöveget, felolvasom és arról beszélgetünk, azaz tulajdonképpen bármikor le tudnék vezényelni bármilyen témában egy foglalkozást. A valóság ezzel szemben az, hogy rengeteg készülést igényel egy terápia, tematikájának, kérdéseinek összerakása. Arról nem beszélve, hogy menet közben sokszor előfordul, hogy módosítani kell akár az előre kiválasztott szövegen is, mert kiderül, hogy az adott csoport problémái, a felvetődő témák másfajta szövegválasztást igényelnek Ez is lehet az oka, hogy egy kicsit meg is vagyok már fertőződve a szövegkereséssel. Szinte minden szöveget úgy olvasok, hogy közben azon is gondolkodom mikor milyen csoporthoz, témához tudnám esetleg használni. Gyűjtöm a szövegeket, már van egy egész komoly adatbázisom, excel táblában vezetem őket, és egyik téma hozza a másikat.
Csak szépirodalmi szövegeket hozol?
Nem, nálam előfordulhat a szépirodalomtól kezdve, dalszöveg, mese, mindenfajta szöveg. Magyarországon kétféle irodalomterápiás elképzelés van a szövegválasztás tekintetében: az egyik szerint csakis a klasszikus szépirodalmi szövegek a jó szövegek, amik önmaguktól, már az esztétikai értéküktől fogva is segíteni tudnak, hogy felismerésekre jussunk. És van a másik iskola, ami szerint bármilyen szöveg jó szöveg kezdve egy újságcikktől, a dalszövegen át bármi, ami megérintheti a csoporttagokat és a témába vág. Én az utóbbiban hiszek, szerintem mindenféle szövegnek lehet helye az irodalomterápiában.
Süt a szemedből az elhivatottság, látszik, hogy nagyon szereted ezt csinálni. Mik a terveid a jövőre nézve? Hova lehet fejlődni a szakmán belül?
Fejlődni, megújulni szerintem mindig lehet és kell is. Jelenleg szupervízióra járok, ami számomra azért fontos, mert kell, hogy saját magamra is legyen egy folyamatos rálátásom. Ezen kívül természetesen mindig van következő tervem. Az egyik ilyen következő lépés, amit nagyon szeretnék elérni, az, hogy bevigyem egy-két iskolába is a biblioterápiát. Azt gondolom és látom, hogy a kamaszok vannak abban a legnehezebb helyzetben, hogy nem találnak olyan elfogadó közeget, ahol büntetés, vagy számonkérés nélkül önmaguk lehetnek. Hozzájuk külsősként - és ez fontos, hogy nem tanárként - bevinni az irodalomterápiát szerintem nagyon fontos lenne. Túl azon, hogy ez nem kötelező, és nem jár érte osztályzat, lehet, hogy egy kicsit még az olvasást is meg lehetne így szerettetni velük. A kamaszévekben olyan fogékony korszakukban vannak a gyerekek, hogy csodákat lehet velük tenni, ha megérzik azt az elfogadó közeget, amit egy ilyen irodalomterápiás csoport nyújthat. Emellett szeretném jobban megszólítani a kisgyermekes anyákat is, nekik karácsony után tervezek csoportot, mert azt tapasztalom, hogy rengeteg nő kerül szülés után egy újratervezési szakaszba, és tapasztalataim alapján az irodalomterápia nagyon jó támogató eszköz ebben a folyamatban is.
Ezt az utolsó mondatodat csak megerősíteni tudom. Sok sikert kívánok a terveidhez! Köszönöm a beszélgetést.
Vági-Tóth Lilla - Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
