2020. április 20.
Minden egy egyszerű kéréssel kezdődött....
Pedig milyen csodaszép, eseménytelen délutánnak indult!
- Anya, inni kérsz! - szólt a legkisebb.
És elindult az események láncolata.
Gyorsan lekaptam az első, kezembe eső poharat. Persze, hogy üvegpohár volt.
Egy pillanat múlva már terítve volt a konyha üvegszilánkokkal. Gyereket gyorsan kimenekíteni. (Szuper apu felismerve a helyzetet, kivezényelte a kiskorúakat az udvarra - ezer hála érte)
Felsepertem az üveget, de az apró részeket porszívózni kellett. >>
Ha már a konyhát felporszívóztam, >> akkor a lakás többi részét is célba vettem. Porszívózás után, >> gyors felmosás.
Hogy gyorsabban száradjon, >> szellőztetés.
Akkor már a tiltott terület - a >> gyerekszoba- se maradjon ki.
A teljesség igénye nélkül: edény begyűjtés, szennyes felderítése, rendrakás, szemétszedés, ruhahajtogatás, szellőztetés, törölgetés, porszívózás.
A konyhába visszatérve, feltűnt egy hatalmas folt a szőnyegen. (A francba: a pohárban nem víz, hanem bodzaszörp volt!!!) >>
Gyors (?) szőnyeg mosás a kádban. A sok kosz miatt - >> kádtakarítás.
A zuhanyrózsa kiesett a kezemből - >> fürdőfelmosás.
A gyerekektől begyűjtött szennyes okán >> mosás.
Pedig csak egy egyszerű kéréssel kezdődött.
2020. április 21.
Ma erdei, illetve kerti iskola volt.
Tegnap ugyanis a gyerekek kitalálták, hogy chilis babot ennének. Én meg véletlenül partner voltam benne.
Reggel, kutyasétáltatás után elmentem a kedvenc zöldségesemhez - karantén kezdete óta másodszor - és bevásároltam zöldségekből.
Vettem 1-1 kg fehér- és sárgarépát meg 6 karalábét. Na, nem vagyunk ilyen nagyétkűek, nem azért vettem ekkorra mennyiséget. A “felesleget” felkockáztam és a múltkorihoz hasonlóan a fagyasztóba küldtem pihenni.
Gyorsan összeraktam az ebéd hozzávalóit, rendbe vágtam a lakást és kivezényeltem a gyerekeket az udvarra.
Apa addig nyugodtan dolgozhatott és így biztos lehetett benne, hogy nem szakítja meg a videó konferenciát egyetlen csemete sem.
Így délelőtt én bográcsban megfőztem az ebédet, mialatt a középső tanult, a kicsi “segített” neki.
A legnagyobb meg olvasott. (Tananyagot természetesen)
Nem mondanám, hogy egyszerű volt a három gyerek között rohangálni és a tüzet is életben tartva ehető ételt készíteni, de igyekeztem.
A kicsi hol homokozni, hol füvet nyírni vágyott. A középső figyelme folyamatosan elkalandozott. A nagy pedig a tanulás mellett pihenésképp százszor is megkérdezte, hogy mikor lesz kész az ebéd és hogy nem kell-e kóstolni?
Csodával határos módon elkészültek a házi feladatok, megfőtt az ebéd - ehető lett - és apa is sikerrel vette a délelőtti meló akadályait.
Elhanyagolható veszteség, hogy idén valószínű nem fog fél centinél nagyobbra nőni a füvünk, hála a lelkes kertész kisfiamnak, akik napjában háromszor szeretne füvet nyírni. Minimum.
Valószínű kétszer is meggondolom mielőtt még egyszer a kertben tartok órát a gyerekeknek - saját meló (főzés) - mellett
2020. április 22.
Ma van a Föld napja! Nekem Ő ilyen csodálatos!
A következő hetekben (hónapokban?) igyekszem a saját tapasztalataimat, ötleteimet megosztani veletek, hogy mi hogyan éljük meg a be/elzártságot három gyerekkel.
Segítsünk egymásnak!
Szerző: Pál Veronika
- Miskolcimami -
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
