"A siker benned van! Érd el, amiről álmodni sem mertél! Rendezd magad az életed!"
Hogy is van ez? Ilyen egyszerű lenne? Csak elvégzünk egy önbizalom-növelő tréninget, elolvasunk néhány önsegítő könyvet, cikket, és már megy is minden, mint a karikacsapás? De akkor miért van annyi szorongó ember, aki értéktelennek érzi magát?
Legyünk őszinték: egy 7–14 éves gyermek még nem igazán képes olyan teljesítményt felmutatni, amelyet a mai világ elismerésre méltónak talál. Ebben a környezetben az önbizalmuk is körülbelül a siker mértékének megfelelő, azaz szinte nulla.
Az önbizalom az önértékelésből fakad. Azt pedig sajátos módon nem az ésszerűen felsorolható értékeink határozzák meg, hanem a velünk élő, számunkra fontos személyek – ők alakítják a legjobban azáltal, ahogyan ránk tekintenek.
Ez a még ki nem fejlődött, éretlen személyiségre fokozottabban igaz. Ezért az első, amit tehetünk, hogy reális tükröt tartunk gyermekeink elé, amelyben fölfedezhetik értékes tulajdonságaikat, amelyben egyedinek, szeretetre méltónak láthatják magukat. Ez a szülők, a nevelők számára komoly munkát jelent, hiszen fel kell fedezniük a gyerekek értékeit, és ezeket jól érzékelhetően, az ő nyelvükön kell tükrözniük feléjük. Lássunk erre néhány egyszerű, ámde igen hatékony eszközt!
1. Nagy szükség van a laza, nem kifejezetten szervező-informálódó beszélgetésekre. Azzal, hogy időt szánunk egy másik emberre, hogy tényleg jelen vagyunk a beszélgetésben, kimondatlanul is abban erősítjük meg, hogy értékesnek tartjuk őt.
2. Amikor érdeklődünk az őt foglalkoztató dolgokról, őszinte kíváncsiságra van szükség: nem kutakodásra, nem faggatózásra, hanem valóságos együttérzésre. Tilos rögtön kritikával, megjegyzéssel, helyreigazítással reagálni a kérdezett szavaira – ügyeljünk rá, hogy az arcunkon se látszódjanak ilyen gondolatok!
3. Kifejezetten felemelő érzés gyermekeink számára, ha őket is bevonjuk a családi „közügyek” megtanácskozásába. Nyilván nem kérjük ki mindenről a véleményüket, de amiben már lehetséges, hallgassuk meg őket! Fontos, hogy ez se csupán formális gesztus legyen, hanem mérlegeljük az ő ötleteiket is.
4. Adjunk valódi felelősséget nekik, ne csupán beszéljünk róla! Legyenek olyan jól körülhatárolt területek, amelyekért valóban ők felelnek! (Ebben persze nagyon különböznek a 7–8 évesek és a 13–14 éves kamaszok.) A túl sok utasítás rövid póráza helyett inkább „karámot” állítsunk a cselekvések számára. Ne adjunk túl sok tanácsot, főleg ne avatkozzunk bele a folyamatba gyorsan jövő, kész megoldásokkal, mert az azt sugallja, hogy nem képesek egyedül úrrá lenni a feladaton. Igaz, az egyre nagyobb önállósággal egyre nagyobb a tévedés lehetősége is – és mindez természetesen együtt jár a következmények viselésével.
5. Álljunk ellen a ránk nehezedő nyomásnak, és ne hasonlítgassuk a testvérekhez, osztálytársakhoz, hajdani önmagunkhoz gyermekeinket! Vegyük észre egyéni erőfeszítéseiket, fejlődésüket – azt értékeljük, ne az eredményt!
6. Segítsünk nekik abban, hogy gyakran fölülmúlhassák önmagukat! Apró célokat kitűzve, újdonságokat kipróbálva, a komfortzónájukból kilendítve próbálgathassák erejüket, ügyességüket, kitartásukat, egyéni képességeiket.
7. A játék, az alkotás vagy valamilyen hobbi művelése során örömmel tölt el minket, hogy képesek vagyunk elkészíteni, megoldani valamit, hogy meg tudunk szólaltatni egy zeneművet, el tudunk táncolni egy táncot – ezt hívják kompetenciaérzetnek. Fontos, hogy sok alkalmat teremtsünk az ilyen élmények megtapasztalására.
8. Tanuljunk mi is tőlük valamit! Kérjük meg, hogy tanítsanak meg minket elektromos kütyüket használni, a Facebookon keresgélni, kosárra dobni. Mindenkinek jólesik, ha valamiben ő lehet a „szakértő”.
+ 1. Végül, de nem utolsósorban: ahhoz, hogy az életünk minden területén jól tudjunk teljesíteni, megfelelő fizikai kondícióra, elegendő mozgásra, alvásra, pihenésre van szükség.
Hosszasan lehetne még folytatni a sort, de ne feledjük a lényeget:
Az önbizalom „tükörből” épül – a tükör pedig mi vagyunk!
Szerző: Uzsalyné dr. Pécsi Rita, a neveléstudományok doktora, művészetpedagógus, a Reménység Magjai Alapítvány előadója
Megjelent a Family magazin 2011/4. számában.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
