Minden advent váró, játékos kedvű városlakót hívunk, hogy keressék az adventi ablakokat, a gyerekeket pedig Adventi rajzpályázatra hívja Réka, ahol a gyerekek ajándékokat nyerhetnek. Megkértem Rékát, mondja el, hogyan született a monori adventi ablaknyitás ötlete.
Egész életemben nagyon fontos volt a karácsony. Nagyon családcentrikus vagyok, nagyon szeretem az együtt készülődést, a díszítést, a ráhangolódást az ünnepre.
A mai napig eszembe jut, amikor gyerekkormban az ünnepek előtt utaztunk mamámhoz és a buszból csodáltuk anyukámmal a feldíszített ablakokat, házakat.
Így amikor tavaly az első monori karácsonyunkra készültünk férjemmel, már teljes gőzzel bizsergett a fejünk, hogy hogyan tudnánk igazán különlegessé varázsolni. Főleg, hogy ez egyben az első családi karácsonyunk is volt kicsi Lucánkkal.
Akkor jutott eszembe az egész ötletünk alapja. Az egyik rokonomék falujában, Kópházán már jó pár éve díszítenek ablakokat. Ott persze ennek vallási háttere van. Kicsit másként megy. Összegyűlnek a házak előtt, beszélgetnek, kis közös idő van, ünneplés.
Ezt így egy ekkora városban nem lehetett, ezért maradt "csak" a nyitogatás része. De úgy tűnik az érdeklődés így is nagy rá, idén 3 nap alatt beteltek az ablakok.
Tavaly az ablaknyitogatás mellé készültünk kis rajzverseny szerűséggel, elég kezdetleges formában. Idén ezt már kicsit modernizáljuk, a vírushoz alakítjuk. A közösségi oldalon lesz lehetőség szavazatokat gyűjteni a gyerekek rajzaira. Illetve az igaszságosság jegyében sorsolással is hirdetünk majd nyertest.
A gyerekeket kisebb ajándékcsomaggal igyekszünk meglepni. Amihez már most érkezett felajánlás. Pedig nem szándékoztunk bevonni senkit a költségekbe, nehogy valakit ez tartson vissza a csatlakozástól.
Tavaly a Pillangó Könyvesbolt volt a "fő támogatónk". Náluk lehetett átvenni az ajándékcsomagokat, amik egy részébe ők is beszálltak. És persze nyitottak egy ablakot tavaly is, ahogyan idén is fognak.
A közösségi oldalon nemsokára elérhető lesz a program eseménye, ahol nyomon lehet követni mindent az ablaknyitogatással kapcsolatban.
Nagyon élvezem a szervezést. Még csak a 2.alkalom lesz, de már alig vártam, hogy most vajon a város melyik részéből csatlakoznak hozzánk. Idén jelentkeztek a Tabáni BK Gyerekháztól is. Én ezt nagy dolognak élem meg. Nagyon boldog lennék ha ez hagyománnyá válna Monoron.
Tavaly is izgalmas volt elsétálni, megnézni hogyan díszítettek mások. De itthon várni is éppen annyira jó volt, hogy vajon hányan nézik meg a mi ablakunkat.
Az egyik legjobb emlékem az egésszel kapcsolatban, mikor egyik este épp elcsendesedni készültünk férjemmel, amikor meghallottuk, hogy hogyan ujjong egy kisgyerek az ablakunknak. Nagyon jó volt bent lapítani és hallgatózni. Feltöltött lelkileg.
És a karácsony szerintem pont erről szól. Hogy örömet szerezz másnak, és persze ezzel magadnak (mert hogy a Jóbarátokból idézzem Joeyt, önzetlen jócselekedet nincs.)
Alig várom, hogy idén is körbesétáljuk a várost és megnézzük az ablakokat, most már kicsi Lucánknak is mutogatva a díszítéseket.
Simor Réka
- Monorimami -
