Az utcáról belépve otthonos nappali fogad, kisbabák hancúroznak a matracokon, tipegők játszanak, az asztaloknál anyukák beszélgetnek, kávéznak. Kanapé, kényelmes fotel, a falon gyerekrajzok, vidám, színes, hangulatos berendezés. Kávé és házisüti illata lengi be a teret. Orsi mindenhol jelen van, intézkedik, bíztat, mosolyog.
Kiegyensúlyozottnak, boldognak látszol mindig. Volt ez valaha máshogy? Mi a titkod?
Feltölt energiával, hogy ezzel foglalkozom, izgalmas azt a folyamatot látni, ahogy az álom kibontakozik, testet ölt, ahogy az embereket inspirálja ez a kreativitás, csatlakoznak hozzánk, beleteszik a saját személyiségüket, életüket ebbe a munkába, vagy látogatóként, vendégként osztják meg velünk az ötleteiket, visszajelzéseket adnak. Teremtettünk egy olyan közösségi teret, ahol remélhetőleg mindenki otthonosan érezi magát, és ez egyben a munkahelyünkre is érvényes. Nincsenek külső elvárások, magunk tudjuk ezt szabadon alakítani a környezetünket, a közös munka íratlan szabályait. Ennek megvan a nehézsége is: nincs kitaposott út, a semmiből hoztunk létre egy teljesen új modellt, és ez bizony rengeteg feladattal, aggodalommal és bizony sok álmatlan éjszakával és megoldhatatlannak tűnő problémával is együtt járt. Viszont biztos voltam benne, hogy kell egy családbarát belvárosi közösségi tér, mert igény van rá, és Budapest jobb hely lesz ezzel! Örülök, hogy működik, én pedig úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, önazonos, amit csinálok, nap mint nap flow-élmény bejönni :) Ebben nagyon sokat segít az a női közösség, akivel együtt dolgozom, és látom, hogy mennyire a sajátjuknak érzik ők is, és alakítják, formálják ezt a teret.
Hogyan jött a HellóAnyu ötlete? Hirtelen ötlet, vagy gyerekkori álom?
Egészen más pályán dolgoztam előtte, sokféle dologgal foglalkoztam, spanyol kéttannyelvű gimnáziumba jártam, elvégeztem a spanyol szakot, utána szakfordító és tolmács, majd szinkrontolmács diplomát szereztem. Szabadúszóként dolgoztam, írtam két tankönyvet, részt vettem tananyagfejlesztésben, de mindig motoszkált bennem valami hiányérzet, mindent kevésnek éreztem. A másik vonal a tánc volt, viszont azt is tudtam, hogy gyerekeket szeretnék, és intenzíven velük akarom tölteni a kisgyerekkorukat. Világéletemben szabadúszó voltam, fontos volt, hogy olyan célokért dolgozzak, amikkel én is azonosulni tudok. Biztos voltam benne, hogy soha nem lesz bejárós munkahelyem, kivéve ha csinálok egyet magamnak. Persze ezt sokáig magam se hittem el, de végülis ez történt :)
Az első gyerekem megszületése után - ennek ma már 13 éve - egyik napról a másikra légüres térbe kerültem. Szinte még a legalapvetőbb feladataimat is alig tudtam megoldani, nem volt állandó segítségem, gondot jelentett a napi bevásárlás, a közlekedés, és nem volt olyan hely, ahova kisbabával együtt be tudtam volna ülni találkozni a barátaimmal, vagy más kisgyerekes anyukákkal. A második gyerekkel már egész máshogy zajlott a kisbabakor, önszerveződő módon egymást segítő közösséget hoztunk létre, felváltva vigyáztunk a gyerekekre, együtt főztünk, segítettünk egymásnak az intézkedésben, vásárlásban. Igazából ez volt a HellóAnyu! Alapja. A harmadik gyerekkel pedig már a HellóAnyun dolgoztam… Magam körül azt láttam, hogy sokan - akiknek nem állnak rendelkezésre elérhető nagyszülők, bébiszittert pedig nem engedhetnek meg maguknak - küzdenek a bezártsággal, és van valós igény egy családbarát közösségi térre.
Hogyan lett az álomból valóság? Gördülékenyen ment minden? Kik segítettek, támogattak?
A HellóAnyu létrehozását rengeteg háttérmunka és tervezés előzte meg. Megnéztem, hogy más országokban milyen modellek működnek, ezek az üzleti tervbe is bekerültek. Nemcsak a saját álmaimból indultam ki, hanem a sok beszélgetés, igényfelmérés, kutatás, tervezés és együttgondolkodás más kisgyerekes nőkkel, külföldiekkel, a NESsT szervezettel is hozzájárult a végleges verzióhoz. Nagyon nehéz volt végigvinni a megvalósítás folyamatát, megfelelő működési formát, helyiséget, pénzt, támogatókat és munkatársakat találni. Sokan nem értették, mit is szeretnék pontosan, mert ilyen hely még nem volt előtte az országban. A szociális szövetkezeti formában működő társadalmi vállalkozás többek között a Norvég Civil Támogatási Alap, a NESsT vállalkozásfejlesztési tréning és díj, az önkormányzat támogatásával és rengeteg önerővel jött létre. És persze kellett egy nagyfokú rugalmasság is, hogy mindig az adott feltételekhez tudjuk igazítani a megvalósítást. Rengeteg kompromisszumot kellett kötni sok szinten, és szerintem kisebb csoda, hogy ki tudtuk végül hozni az adott feltételekből ezt a HellóAnyut.
Honnan a HellóAnyu név?
Nagyon sokat szenvedtünk a névválasztással. Ez egy korábban kinézett helység bejárati ajtajára volt felírva graffitivel, így egy hirtelen döntéssel ez lett a munkacíme a nyertes norvég pályázatnak. Mi persze továbbra is keresgéltünk, de pár hét alatt bekerültünk a köztudatba ezen a néven, úgyhogy eldőlt...
Fotó: Sarah Photo
Mit jelent az, hogy „anyaközpont”? Miben különbözik a többi babás helytől?
Az anyaközpont általában kisgyerekes anyák alulról jövő kezdeményezése, olyan védett tér, ahol az anya és a gyerek együtt tudja jól érezni magát és mind a kettő olyan szolgáltatásokat, lehetőségeket kap, ami maximálisan kiszolgálja az igényeit. Nálunk a pici babáktól a felnőttekig mindenki talál megfelelő helyet magának, sőt programokat is szervezünk mindenkinek, a felnőttprogramok jellemzően babákkal is működnek. Ez egy befogadó légkörű, toleráns családbarát közösségi tér, amely közösségépítő, kulturális és oktatási célokat szolgál, merthogy tréningek, tanfolyamok is vannak, ha az anya tanulni szeretne, vagy vállalkozni. Nem kell választani "felnőtt" vagy "gyerek" programok közül, most már van egy hely, ahol együtt tudnak lenni, nincsenek egymástól szeparálva térben, sem időben. Ez egy gyerekbarát felnőtthely, ami mindig nyitva áll, bármikor látogatható.
A gyerekbarát közösségi térben lehet munkamegbeszélést tartani vagy a barátnőkkel találkozni. Apák is szoktak jönni, főleg délután, ilyenkor sokszor anyának kimenője van, de olyan is előfordul, hogy anya otthon tanul a vizsgáira, míg apa nálunk gyerekezik, ebédel.... A HellóAnyu!-t úgy alakítottuk ki, hogy a picik, a kicsik és a nagyok is jól érezzék magukat. Babamatrac, játszósarok, olvasósarok várja a gyerekeket. A lenti nyitott részben van a kávézó és a közösségi tér, míg az emeleti kistermek leginkább foglalkoztató helyiségekként funkcionálnak.
Milyen szolgáltatásokkal, programokkal várjátok az anyukákat?
A változatos programokat az igényeknek megfelelően alakítjuk. Nagy az érdeklődés a szülői kompetenciafejlesztésre, amiben segítséget és megerősítést kapnak a résztvevők a szülői szerepükben: gyereknevelés (csoport és egyéni konzultáció), hordozós tanfolyam és tanácsadás, szoptatási tanácsadás, de vannak kifejezetten babás programok is, pl. Babajelbeszéd, Ringató, Maminbaba. A munkaerőpiaci beilleszkedésben is segítjük az anyákat: vannak kommunikációs, kompetenciafejlesztő tréningek, munkajogi és HR tanácsadás, állásinterjú-felkészítés, vállalkozóvá válással, üzleti tervezéssel kapcsolatos tanfolyamok. Rendszeresek a közösségi kulturális programok, helyet adunk kluboknak, baba-mama találkozóknak, rendezünk kiállításmegnyitót, könyvbemutatót, gyerek- és felnőtt táncházat, nyári táborokat.
Hogyan képviseli a hely az egészséges, környezettudatos életmódot?
Az ökokávézóban friss alapanyagokból készülnek a finomságok: a napi menü, szendvicsek, torta, zabkeksz, paleo keksz, joghurtok, saláták, turmixok. Alapvetően baba- és gyerekbarát a kínálat, a gyerekadagoktól kezdve a tej-, tojás-, cukor- és lisztmentes ételekig. Előnyben részesítjük a szezonális, adalékmentes, termelői alapanyagból készült, 50 km-es körzetből származó élelmiszereket. Ilyen a magyar termelői gyümölcslé, a szezonális kézműves szörpök és lekvárok, az aszalt gyümölcsrudak. A környezetbarát szemléletet tükrözik az újrahasznosított bútorok, a hajópadló, a faeszközök és játékok, az energiatakarékos és vegyszermentes üzemeltetés.
Szerinted a mai anyák életmódja miben különbözik a szüleink generációjától?
Az elmúlt tíz év alatt is sok változást látok ebben. Sokkal nyitottabbak az anyukák, gyerekkel együtt is szeretnének felnőtt életet élni, tanulni, dolgozni, kimozdulni, ügyeket intézni, programokra menni, közösségi életet élni. Bekerült a köztudatba és a gyakorlatba a kötődő nevelés, az igény szerinti szoptatás és a babahordozás. Az anyasághoz való hozzáállás is változott. Sokkal inkább szeretné mindenki megtalálni a saját anyaságát és azt, hogy mitől és hogyan lesz „elég jó anya”, ma már nem szégyen szakmai és fizikai segítséget kérni (korábban a „jó anya” mindent megoldott egyedül). Szeretnénk a saját szülői szerepeinket megtalálni, vagy a női szerepeinket egyensúlyba hozni. Ma már sok olyan online és offline csoport van, ahol lehet tájékozódni, beszélgetni, tapasztalatokat megosztani.
Szerinted máshol a városban vagy vidéken is fog nyílni hasonló hely? Van igény a gyerekbarát szemléletre?
Sokan megkeresnek minket, érdeklődnek, hogyan indultunk, mik a tapasztalataink, hogyan tudunk segíteni. A nyitásunk óta a városban több helyen is nyíltak hasonló családbarát közösségi terek, több anyaközpont is van alakulóban - mind nagyon hasonló célokkal és tevékenységgel. Másrészt az utóbbi egy évben több kávézó elkezdte bevonzani a kisgyerekes anyukákat, több helyen látom, hogy babasarkot alakítanak ki, sőt babás programot is szerveznek. Örülök, hogy egyre többen képpviselik a nagyvárosi családbarát szemléletet. Szerencsére egyre több étteremben, kávézóban van gyereksarok, etetőszék, ma már léteznek olyan boltok, ügyfélszolgálatok és várótermek, ahol a gyerekeket játszórész várja. Az a célom, hogy a város legyen élhető a babás családoknak is. Ne legyen zavaró tényező a gyerek, lehetőleg ne kerüljön hátrányos helyzetbe a család azért, mert kisbabája, kisgyereke van.
Mit üzensz azoknak az „újrakezdő” anyáknak, hogyan fogjanak bele az álmaik megvalósításába?
Szükséges az önismeret: miben érzem jól magam, émikor vagyok a helyemen. Ami pedig nem testhezálló, abban érdemes segítséget kérni, társakat keresni. Lényeges a tesztelés: van-e valós igény a tervezett termékre vagy szolgáltatásra? És persze számolgatni is fontos, de ezzel biztosan nem mondok újat :) Próbáljanak rugalmasan alkalmazkodni a lehetőségekhez és az új helyzetekhez, a folyamatos újratervezés is fontos.
Lipták Orsi üzenete az "újratervező" anyáknak
Halász Kinga - Budapestimami
Fotó: Sarah Photo
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
