A kézírásunk olyan önreprezentációs felület, melyen keresztül megfigyelhetjük magunkat, belső állapotunkat, változásainkat is. Sokan kérdezik: „annyiféleképpen tudok írni, melyik az igazi?” - Mindegyik az mondhatnánk, de azért az írás eltérő funkciói szerint van különbség az „igaziságban”.
Ha például egy szülinapra készítünk egy kézzel írt meghívót, azt ünnepi díszírásunkkal tesszük, melybe sok tőlünk idegen motívum is belekerülhet. Egy gyors tempójú előadáson készült jegyzet alkalmával pedig annyira gyorsulhat a rögzítés, hogy már mi magunk se tudjuk elolvasni és kevésbé jellemez általánosságban minket. Fontos, hogy ne a buszon vagy a térdünkön írt minta alapján gondolkodjunk a lélekről. Ezért tehát a naplóforma, mely most is elkészül – gyógyítva, rendezve közben lelkünket és ideálisan tükrözve állapotunkat is.
Emlékeztetőül az Önreflexiós Kézírásnapló hozzávalói:
1. Vegyél egy A /4-es méretű fehér lapot (ne vonalasat vagy kockásat) és egy jó minőségű tollat!
2. Keress egy nyugodt negyed órát, találj egy asztalt kényelmes székkel és jó megvilágítással.
3. Meséld el a papíron a napodat vagy akár a terveidet, ami éppen foglalkoztat, szabad fogalmazásban!
4. Írj mindig megszólítást az elejére (lehet az valós vagy képzeletbeli barátnő, akár Kedves Grafológus, Kedves Naplóm, stb.), és a végén írd alá.
5. Ha az első írás kész, kezdd el gyűjteni az újabb és újabb írásaidat egy szép mappába, ahol majd emlékül megőrizheted magadnak és visszatekinthetsz a fejlődésedre az Írásnaplón keresztül.
6. Most arra kérlek még, hogy tegyél 5-6 másik lapot is a legfelső lap alá, hogy mai szempontunkat vizsgálni tudjuk.
Fontos szempont, hogy ne a szépírásra törekedj, hanem a természetes írásrutinodat használd!
Ha készen vagy, akkor kezdődjék a szemlélődés a papíron - és önmagunkban!
Belső stabilitás
Mai szempontunk, hogy mennyire látjuk egységesnek, következetesnek a grafikai látványt? Nézegesd pár percig az írásodat, szemlélődj, merülj el a sorok között.
A belső lelki stabilitás az írásban az egyenletesség hatásában keresendő, amely nem egyenlő az unalmassággal és a merevséggel. A formák rugalmas variabilitása jelzi az írás és a személyiség színességét és a környezeti alkalmazkodást.
A stabilitásunk, kiegyensúlyozottságunk a belső harmóniából, az önbizalomból és a külső környezeti hatások elfogadásából és kapcsolataink optimális kezeléséből áll össze. Ezzel összefüggésben egy élet során folyamatosan változik a lelkiállapotunk, de mindig törekszünk a kilengések helyreállítására mindennapi életvitelünk megfelelő működtetéséhez. A kiegyensúlyozatlanság felborítja napjaink pozitív rutinját, megzavarja a gondolkodást és érzelmi viharokat okoz. Minden egészséges ember törekszik a megbillent egyensúly visszaállítására. Ehhez számtalan technika nyújthat segítséget a naplóírástól a meditáción, relaxáción keresztül a sportolásig.
Az írásunk stabilitásának egyik fő tényezője a betűink gerincének tekintett törzsvonalak egyenletes dőlése. Enyhe 15-20 fokos dőlésingadozás még egyenletes hatást kelt a szemnek és azzal elégedettek is lehetünk. Ekkor uralkodni tudunk hangulataink apró változásain, nincsenek szélsőséges, a környezet számára kiszámíthatatlan reakcióink.
Ha betűméreteink magassága feltűnően változó, ugyanaz a betű hol nagyon kicsi, hol túl nagy, akkor törekvéseinkben lehetünk bizonytalanok: elegek vagyunk-e a feladatra, amit választottunk, van-e elég önbizalmunk, valószínűleg sokkal többet szeretnénk kihozni magunkból és ez okozza a feszültségünket. Saját teljesítményünkkel való jogos vagy indokolatlan elégedetlenségünk okozhatja a függőleges méretek nagymértékű változékonyságát.
Ha a betűméretek szélessége változik, azaz ugyanaz a betű hol széles, hol nagyon szűk, akkor a szociális önérvényesítési igényünk kielégítetlen, azaz szeretnénk többet elérni az adott közösségben, mint ami jelenleg elérhető a számunkra. Ilyenkor a környezettel is gondunk lehet, úgy érezhetjük, esetleg elnyomnak bennünket vagy szorongással tekintünk a kapcsolatainkra. Ha így van, akkor belső tisztázás, önismereti elmélyülés, külső beszélgetések segíthetnek egyensúlyunk megtalálásában.
Érdemes néhány pillantást vetni soraink alapjának futására is! Ha nem egyenletesek a szemünknek, erősen ronthatják az íráskép esztétikáját és lelki küzdelmeinkről beszélhet. Érdemes egy vonalzóval is ellenőrizni, hogy a sorok eleje és a vége között milyen eltérés mutatkozik, a sorok alakja mennyire tér el a vízszintestől, erősen hullámzik-e vagy tartja a fehér papírlapon is a kitűzött optimális egyenes irányt. A célok követése, a kitartás, a céltudatosság megingathatatlansága, a belső biztonság jele, ha egyenesen tudod tartani a soraidat! Kis ingadozások itt is a megküzdés sikerét jelenthetik, az optikailag erős csúszások esetén érdemes befelé figyelni, a kitartást és céltudatosságot növelni önellenőrzéssel. Fontos, hogy az írás egyenletességét ne keverjük össze a merev szabálykövető írásstílussal, melyből hiányzik az egyéniség „bevállalásának” kockázata.
Önmagad felvállalása a legnagyobb és legörömtelibb vállalkozás és megéri a lelki hullámzásokból nyerhető növekedés! Azaz ne ijedjünk meg, ha írásunk éppen nem mutatja a stabilitás jegyeit, hanem keressük meg a bizonytalanságok, kilengések okát és azokat megértve építsük személyiségünket egy magasabb szintű integráltságban megújulva.
Szerencsére írásunk és a személyiségünk sem statikus, megváltoztathatatlan rendszerek, folyamatosan változunk és növekedhetünk lelki értelemben is életünk során.
Demeter Lilla
grafológus, írásanalitikus szaktanácsadó
Budapestimami
Ha tetszett ez a cikk, oszd meg mással is!
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
