A hosszú nyári szünet nyugalma után, ami nem mindig problémamentes, mert sok szülő számára óriási kihívás, mivel kösse le, hogyan tegye hasznossá gyermeke számára ezt a szűk három hónapot, pláne, ha ő maga dolgozik. De lassan ezen is túl vagyunk, és szeretnék néhány ötletet, tippet adni, hogyan készítsük fel gyermekünket és önmagunkat is a következő tanévre.
Az első kérdés az, mikor kezdjünk el foglalkozni az iskolának a gondolatával?
Szerintem kb. két héttel szeptember elseje előtt, de legalább egy héttel előtte.
Mivel kezdjünk?
Kezdjünk el időt szakítani arra, hogy beszélgetünk velük egyrészt arról, hogy mire számíthatnak a következő tanévben, milyen új kihívások előtt állnak. Az új kezdet mindig jó alkalom arra, hogy visszanézzünk a múltba, értékeljük az elvárásainkat, céljainkat és vágyainkat. Ezt kell kommunikálni a gyerekeknek is, amit segítő kérdésekkel át is tudunk beszélni velük.
Fontos, hogy ez egy beszélgetés legyen, és ne ijesztgessük és riogassuk őket, semmilyen elvárással vagy az előttük álló nehézséggel.
Miről is beszélgessünk konkrétan, milyen kérdéseket lehet átbeszélni?
Például:
- Mi volt a legjobb dolog, ami az előző tanévben történt? És mi volt a legrosszabb?
- Ha valamit újra csinálhatna, mi lenne az?
- Milyen tanácsot adna magának a következő tanévre?
- Mi miatt aggódik? Hogyan tud ettől megszabadulni?
- Min szeretne változtatni?
- Mi az álma, célja a következő iskolai tanévre?
Természetesen ez tényleg egy párbeszéd legyen - és ne monológ -, amiben aktívan mi is részt veszünk, figyelve arra, hogy a hangsúlyt a gyerek erősségeire fektessük, érezze azt, hogy támogatjuk a félelmeiben és a nehézségeiben.
Ne feledjük, a karitatív szülő segít, a megmondó szülő elvárásokat fogalmaz meg, ami meg is béníthatja a gyereket, de legalábbis fölösleges stresszt okoz neki már a kezdet kezdetén.
Ezt a beszélgetést érdemes többször elővenni, nem egyszerre „lenyomni” ezeket a kérdéseket a gyerek torkán. Mutassunk őszinte érdeklődést a válaszai iránt.
Ha több mindenen is szeretne változtatni, fejlődni, közösen válasszunk ki egyet, elsőnek, és azt bontsuk fel három lépésre. Például, elismeri gyermekünk, hogy probléma van az időbeosztásával, elfolynak a délutánok, nem csinálja meg időben a házit, akkor dolgozzunk ki erre egy stratégiát közösen, lépésekre lebontva.
A következő lépés, hogy kezdjük fizikailag is visszaszoktatni a tanévre, akármilyen kellemetlen, próbáljon abban az időben lefeküdni és felkelni, amit a tanév során tesz, így a biológiai ritmusa hozzászokik az új helyzethez, így az átmenet nem lesz annyira megterhelő és frusztráló. Ezt mi magunk is megtapasztaljuk egy szuper nyaralás után, milyen nehéz visszaszokni a hétköznapokba, pláne ha ez az időszak 3 hónapig tartott.
Harmadik lépésként néhány gyakorlati tanács:
- Ha eddig nem volt, mindenképpen alakítsunk ki egy olyan sarkot egy íróasztallal, ahol csak az ő dolgai vannak, ahol nyugodtan le tud ülni leckét írni vagy tanulni. (Bizony, sok családban nincs ilyen)
- Beszélgessünk arról, mennyi plusz különórát, magánórát, feladatot vállal, nehogy túlvállalja magát.
- Beszélgessünk az időbeosztásról, szakszóval időgazdálkodásról, főleg, ha gondja volt ezzel régebben.
- Mindenképpen érjük el a kicsiknél már, hogy önállóan pakoljanak be a táskájukba, ehhez szerezzünk be olyan órarendet, ami piktogramos, ki van helyezve jól látható helyre. Minél színesebb, mókásabb, annál motiválóbb lehet. Ezzel már próbáljuk őket arra is rávenni, hogy vállaljanak felelősséget, ha netán valamit otthon felejtenek.
- A tanulás mellett, kortól függően, próbáljunk neki egyéb feladatot is adni, pl. házimunkába vonjuk be, ezzel egyrészt megtanulja beosztani az idejét, másrészt érezze, hogy neki is van feladata a családban.
- Együtt vásároljuk be a szükséges eszközöket, hadd válasszon ő füzetet, tollat, ceruzát stb., mert így egy közös élménnyel, motivációval indulhat az év. A kicsikkel együtt lehet kivágni például a betűket, vagy becsomagolni a füzeteket jópofa csomagolóba.
- Fontos az elegendő alvás, megfelelő körülmények között. Az ágyban már ne telefonozzon, legyen sötét, vagy félhomály, hisz a melatonin, ami az alvást segítő hormon, este kezd termelődni, amikor lemegy a nap. A kipihentség nagyban hozzájárul a stressz és a konfliktusok megfelelő kezeléséhez.
- Napközben is tartson szüneteket, relaxáljon, egy bizonyos korosztálynak azt is meg kell tanítani, hogyan pihenjen.
Ezeket a tippeket a teljesség igénye nélkül írtam, legközelebb néhány tanulási technikát és trükköt fogok megosztani veletek, hogy tényleg élmény legyen a tanulás.
Addig is egy George Bernard Shaw idézettel búcsúzom:
„A célunk, hogy a gyerek szenvedélyesen hajszolja a tudást, és ne a tudás hajszolja a gyereket:”
Dezsőfi Beatrix
angoltanár, tanulás coach, life coach, mediátor
Küldetésemnek tartom, hogy tréningjeimen és egyéni konzultációkon megtanítsam bármely korosztálynak azt, amire a mai iskolarendszer nem képes, hogyan kell hatékonyan tanulni, a legfrissebb agykutatási eredmények felhasználásával kialakított tanulási technikákat segítségül hívni a tanulásban, illetve megtanulják, hogy szokjanak le a halogatásról, hogyan kezeljék az időgazdálkodással kapcsolatos problémákat.
Facebook: English and Coaching és Dezsőfi Beatrix life coach, párkapcsolati és családi mediátor
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
